EVITA

Maria Eva Duarte de Perón (Los Toldos, 1919. május 7.– Buenos Aires, 1952. július 26.) második felesége és politikai támogatója volt Juan Domingo Perón (1895-1974) argentin elnöknek. Népe, csak mint Evita ismerte, ezrek rajongtak érte, mert fényt vitt az életükbe, akárcsak a 'szivárvány'.

 Élete
 
 Gyermekkor
1919. május 7-én Argentínában született ötödik – házasságon kívüli – gyermekként a földbirtokos és nős Juan Duarte-nak és egy háztartási alkalmazottjának szerelmi kapcsolatából. Juan Duarte korai halálát követően annak felesége viharos jelenetek közepette minden erővel távol akarta tartani a törvénytelen gyerekeket a temetéstől, továbbá eltüntetni a környékről is. Ezen gyermekkori, mély nyomot hagyó emlékekkel magyarázzák, hogy Eva egész életében erős gyűlöletet érzett a felső- és középosztály, az arisztokrácia iránt, hogy mindig szimpatizált a forradalmi eszmékkel, és jelentős jótékonysági tevékenységet folytatott. Apja halála után a család egy másik városba, Junín-ba költözött, ahol az anyja fogadót nyitott. 14 évesen egy iskolai előadáson figyeltek fel rá, ekkor eldöntötte már, hogy színésznő lesz. Egy évre rá, 1934-ben a tangótáncos Magaldival Buenos Airesba ment, hogy megkezdje karrierjét. 1937-ben kapott egy kisebb fimszerepet, ugyanezen évben alapította a későbbi elnök Juan Domingo Perón ezredes politikai csoportosulását (pártját) a Grupo de Oficiales Unidost, zászlójukon a Gobierno, Orden, Unidad jelszavával (kormány, rend és egység).

 Házasság
Eva 1944-ben találkozott először Juan Perón ezredessel, egy jótékonysági koncerten, amikor Perón hadügyminiszter és alelnök lett a Ramírez elnököt puccsal megbuktató Farell elnök alatt. Peron ekkoriban talált támogatókra a munkásszakszervezetekben, akiket minden erejével támogatott. 8 órás munkaidőt, pihenőnapot, és nyugdíjat vezetett be az elnök engedélyével. Evita mindenhová elkísérte férjét, támogatta mind a politikában, mind a magánéletben. 1945 októberében a perónisták felgyújtották a Critica című újság szerkesztőségi épületét, emiatt Perónnak vissza kellett adnia hivatalait, sőt rövid időre le is tartóztatták. Eva összegyűjtötte szerte az országban Perón támogatóit, és tüntetésre hívta őket, amelyre végül 2-300 000 ember ment el, hogy támogatójuk szabadonbocsátását követeljék. Céljukat elérték, Perónt kiengedték, majd néhány nappal később, 1945. október 21-én a pár titokban házasságot kötött.

 
 Halála
1951 júniusában diagnosztizálták – többszöri rosszullétek után –, hogy Evitának méhnyakrákja van. Ekkor még műthető lett volna, ő azonban nem akart eltűnni a nyilvánosság elől. Míg kórházban volt, antiperónista csoportok „Éljen a rák!” feliratokat festettek az épületekre. 1952 májusában még megjelent a közvélemény előtt a Casa Rosada erkélyén (33 kilóval könnyebben), majd július 26-án meghalt. Az ország népe gyászba borult, testét bebalzsamozták és üvegkoporsóba tették. A koporsót egy bazilika termében helyezték el, ahová 3 héten keresztül zarándokoltak el a gyászolók. Perón bukása után az új kormány kiutasította a holttestet az országból, de Perón harmadik felesége, Isabel Martínez, miután átvette férje helyét, engedélyt adott rá, hogy a koporsót és a holttestet visszaszállítsák és végleg Argentínában maradjon.

 Evita napjainkban

 
"Visszajövök és millióké leszek" - mondta halála előtt Evita Perón, a legendás argentin elnökasszony. Ötven évvel később jóslata beteljesedett. Mítosza élőbb, mint valaha: filmek készültek róla, könyveket írtak, és ma is felbukkannak ékszerei a különböző árveréseken.